A hagyományokhoz híven, idén is kenyérszentelléssel emlékeztünk a magyar történelem kiemelkedő alakjára, Árpád-házi Szent Erzsébetre.

A hittanórák keretében Gyirán Péter iskolalelkész atya szentelte meg a kenyeret, és idézte fel Erzsébet életét és csodatételeit.

Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon. Édesapja II. András, édesanyja Gertrúd királyné volt. Öten voltak testvérek, bátyja IV. Béla a mongolokkal való küzdelemmel, illetve a tatárjárás utáni újjáépítéssel vonult be a történelembe, - Béla lánya Árpád-házi Szent Margit pedig épp Erzsébet példáját követve érdemelte ki az életszentséget.

Erzsébet mindössze négyéves volt, mikor eljegyezték a nála hét évvel idősebb Hermann türingiai őrgróffal. Ezek után Erzsébet Wartburg várába költözött, hogy új hazája szokásai szerint neveljék. Hermann korai halálát követően annak testvéréhez, Lajoshoz ment feleségül. Házasságukból három gyermekük született. Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot. Gyakran böjtölt, ostorozta magát, virrasztott és folyamatosan szöges vezeklő övet hordott. Uradalma pénzéből árvaházakat és kórházakat alapított, valamint nagylelkűen segítette a szegényeket.

Férje korai halála (1227) után a mindössze húsz éves, háromgyermekes özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől. Így egy októberi napon gyermekeivel csendben elhagyta Wartburgot. Ezek után számos kérője akadt, többek között II. Frigyes német-római császár is ajánlatott tett Erzsébetnek, ő azonban visszautasította.

Élete hátralévő idejét Marburgba töltötte, ahol a ferences harmadrend tagja lett, szegénységet fogadott és ettől kezdve szürke köntösben járt. Bár apja hívta, nem tért vissza Magyarországra gyermekei neveltetése miatt. 1231. november 17-én, mindössze 24 évesen visszaadta lelkét teremtőjének. 

II. Frigyes német-római császár mikor tudomást szerzett Erzsébet haláláról, rögtön Marburgba utazott és a halott Erzsébet feje fölé emelte koronáját, mondván: „Ha nem tudtalak császárnévá koronázni a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy.” Marburgi sírjánál számos csoda történt, így IX. Gergely pápa 1235-ben szentté avatta. Sírja fölé 1236-ban bazilikát kezdtek építeni, mely mind a mai napig zarándokok ezreit vonzza. Magyarországon IV. Béla király, Erzsébet testvére építette tiszteletére az első templomot a felvidéki Kápolna településen.